Sziasztok.
Nem tudom,hogy kinek rossz,és kinek nem,de msot egy ideig nem tudok majd írni...Nincs időmse rá,meg nem is tudok majd gépezni,mert szerintem megrepedt az ujjam,és nagyon fáj,ha gépelek...
aki olvassa,annak bocsánat,maximum egy hét és felkerül a következő rész:)
sőt,lehet hogy kettőt is felrakok:)
na majd jövök:)
sziasztok:)pusssz

Winnie Brosnan naplója 3./2

(...)Elővettem a kulcsomat...kinyitottam a kaput,nyitnám az ajtót,de nincs nyitva...kopogok...-Apu!!!-áhh nincs itthon...felhívom...
-Mr.Brosnan tessék!
-Szia apu én vagyok!
-Szia Kicsim...minden rendben?...
-Nem azt mondtad hogy ma bejössz a kórházba?
-De szivem majd megyek késöbb...
-Itthon vagyok...
-Igen?Aztán hogy hogy?-nem örült neki...
-Hazaengedtek...Mikor jössz haza?
-Kicsim…sok a dolgom ...ma nem tudok hazamenni…bent alszok az irodában…
-Hát jó...-dühös voltam…nagyon…
-Van pénz az íróasztalfiókomban…menj el boltba vegyél magadnak enni…
-Jó….-aztán lenyomtam…hogy lehet valaki ennyire...bementem a házba...üres volt...szokatlanul üres...felmentem az emeletre...bementem apuék szobájába...mostmár csak apué...kivettem a pénzt...aztán visszaraktam...nem vagyok éhes!nem vagyok rászorulva a pénzére...heh...még szép is lenne..megnéztem a családi fotót...ott mosolygott rajta anyu,apu és én meg a szokásos ajakcsücsörítős pózomat dobtam be...hiányzik anyu...már most...elgondolkoztam...mikor lesz a temetés?hm...na mindegy...nem érek erre rá...felmentem a szobámba...azt hiszem,soha nem fogok megbocsátani magamnak azért,hogy anyut a halálba küldtem...-Hidd el,Anyu,nagyon sajnálom...és nagyon szeretlek!-elkezdtem vetközni...a ruháimat leraktam az ágyamra...felkaptam a törölközőmet,bementem a fürdőbe...megnyitottam a kádba a vizet...feltűztem a hajam...aztán beléptem a kádba...égette az egész testemet a forró víz...azt hiszem,el is aludtam,mert amikor kiszálltam,nagyon hideg volt a víz...jol kihűlt...eszembe jutott Logan..vele találkozom nemsokára...még egy kicsit maradok a a hidegben...sokat gondolkoztam,és arra jutottam,hogy nem tervezgetem előre az életem,hagyom hogy magától alakuljon...nem keresgélek a tökéletes pasi után,hagyom,hogy ő találjon rám...az élet olyan egyszerű...a dolgok épp csak anynira komplikáltak,mint amilyenné tesszük őket...

***

-Szia Logan gyere be!-oooolyan cuki...
-Hello.köszi-megnézett tetőtől talpig aztán kérdezte:-Mehetünk?-mosoly...abba a mosolyba szerelmes vagyok...elpirultam...
-Ühüm!-felvettem a pink tornacipőmet,bezártam az ajtót,elindultunk a park felé...
-Jobban vagy?
-Jaja-bár nem értettem,hogy miért kérdezi,de jól vagyok...amikor vele vagyok,akkro jól vagyok...következik a kínos csend...
-Mit csináltál,amikor hazaértél?-törte meg a csendet...
-Ööö...húúú..háát..megfürödtem...-szeritnem várta,hogy soroljam...de nem csináltam mást...
-Ennyi?-röhögött
-Ja,meg vártalak-nevettem vele...erre ő még jobban...
-Enni nem ettél?-ez felért egy kajameghívással...
-Nem..most haragszom apura...csak azért sem eszek...-néztem rá komolyan...
-Pedig enned kéne!Ott egy hotdog árus...szereted a hotdogot?
-Igen,de nem kérek köszi!
-Akkor kénytelen leszek beléd tömni!
-Ááá,azt nem várom meg...-elkezdtünk futni...mármitn én futottam,ő meg utánam...nagyon gyors volt...simán utolért...aztán egy puha kéz fonódott a hasamra...átölelt...felborultunk...annyira szorongatott...a földön hemperegtünk...a szép zöld füvön...nem votl senki a parkban...csak ő...és én...na meg a hotdog árus...megcsókolt...
-Szeretlek!-most a nyakam jött..minden egyes csók után kimondta hogy szeret...
-Én is szeretlek!-annyira aranyos volt...nem rohant le a csókkal...mert én is éreztem...itt az ideje!...



Köszönöm a sok segítséget Lettinek,és Leilának,a nővéremnek:)
szeretlek titeket:)(L)

Winnie Brosnan naplója 3.fejezet

-Kop-Kop...bejöhetek?-kérdezte egy ismerős hang...
-Gyere nyugodtan!-mosolyogtam Loganre
-Tetszik a virág?-kérdezte és odament az ablakhoz...aztán rámnézett...csillogott a szeme...a választ várta...
-A kedvencem a tulipán...Honnan...
-Hogy honnan tudtam?-vágott a szavamba...
-Pontosan...
-Megérzés...Megfelel válasznak?-kacsintott rám...
-Ha nem tudnám biztosan,hogy hazudsz,akkor igen.És mi az igazság?-tettem fel neki a kérdést,bár tudtam,hogy nem kapok kielégítő választ...
-Majd egyszer megtudod...Winnie...
-Tessék?
-Winnie...honnan jött ez a becenév?Winnie...ez aranyos...illik hozzád...
-Köszi.bár nem tudom,hogy ezt jó vagy rossz értelembe mondod,de köszi azért...amúgy meg a nagymamám mindig igy hívott,amikor kicsi voltam...de már nem hív úgy...nem hív már sehogy...-elérzékenyültem...ezt ő is észrevette...
-Sajnálom...
-Nem értem,miért hal meg mostanába olyan sok ember...?-még mindig sírtam...bár egy kicsit halkabban...nem akartam,hogy sírni lásson...
-Winnie!Add ki magadból nyugodtan,amit gondolsz...nem kell előttem titkolnod az érzéseidet!
-De miért?miért van annyi halál és baleset?
-Hát...mostanába nagyon sietnek az emberek...idegesebbek..a hőmérsékletváltozás is rosszkor jött...tél után rögtön nyár jött...ez miatt az emberek depisek...
-DE ANYU MIATTAM HALT MEG!!!!-zokogtam....a kezembe nyomott egy zsepit,amit rögtön elárasztottam a könnyeimmel...-Kössz...
-Anyukád nem miattad halt meg Vivienne!-nyugtatgatott...megfogta a kezemet...
-DE IGENIS MIATTAM!!!-ordítottam rá...megijedt szegény...-Veszekedtünk...és mondtam neki,hogy többet nem akarom látni...ő meg erre azt mondat hogy Jolvan te akartad...ÉS KÉPES VOLT MEGTENNI!...hallottam a sikítását...felhívott miközbe beleszáguldott egy kocsiba...azt mondta,hogy nagyn szeret,és velem akar lenni az utolsó pillanatban...aztán meghallottam a sikítást...meg az ütközést...lenyomtam...és elszáguldottam apuhoz...reméltem,hogy menthető...DE MEGHALT!!!MIATTAM!!AZT ÉN HIBÁM!!!
-Kérlek nyugodj meg!Nagyon sajnálom...de ne magad okold...ő akarta így sajnos...csukd be a szemed!
-De...
-Csukd be a szemed!-nem láttam értelmét,hogy veszekedjek vele...-Szívd be a levegőt...-folytatta-Kifúj!Beszív!Kifúj!-megnyugodtam...olyan lágy hangon beszélt hozzám...hogy el tudtam volna aludni...de most koncentrálltam...-Gondolj valami nagyon szépre...jó dologra...-fogalmam nem volt,hogy mire gondoljak...beleharaptam a számba...észrevette,hoyg enm jut eszembe semmi,ezért segített...-Gondolj arra,hogy édesanyáddal sétáltok a parkban...az jó dolog nem?
-De!Nagyon jó lenne...-egész jól csinálja...megnyugodtam...
-Vagy gondolj arra,hogy a tengerparton napozol,és jön egy izmos napbarnított pasi,és megkérdezi,hoyg nem kennéd be a hátát naptejjel,és utána nem váltanál-e vele egy csókcsatát...?-ezen felnevettem...komolyan éreztem,először életemben,hogy elönt a melegség..a 16 év alatt először...nagyon jó érzés...
-Na?Megnyugodtál?
-Igen!Köszönöm!És mi legyen a fizetség?-kérdeztem viccesen
-Nem azért csináltam,mert várok érte valamit...bár jó lenne,ha be tudnál szervezni nekem holnapra valakit...moziba megyek..de nincs kivel...
-De hát akkor minek mész?
-Mert szerettelek volna elhívni...
-De én holnap ittleszek a kórházba...-mondtam neki szomorúan...elmentem volna vele...
-Miért lennél itt?Neked nem is mondták?
-Mit nem mondtak?
-Csomagolj,mert egy órakor lent vár a csodajárgányom...
-Uhh akkor sietek:)
-Lent várlak...-kiment...ledobtam magam az ágyra és csak néztem a fehér falakat...leginkább a plafont...valahogy az volt a legtisztább...hát persze mert ott nem fogdossák össze a barmok...felpattantam...elkezdtem pakolni...bedobtam a táskába a ruháimat...átöltöztem...a hajamat átfésültem...majd a fésűt is belehajítottam a táskába...körbenéztem,hogy mit hagyok itt...a szomorúságot...a magányt...és a szenvedést...na meg a fehér falakat...ja és a csokrot is majdnem...kivettem a vázából a virágot...majd letrappoltam a lépcsőn...ott ült a bejárattal szemben lévő széken Logan...
-Maga kire vár?-suttogtam a fülébe...
-Egy Vivienne Brosnan nevű lányra...Nem ismeri véletlen?-mosolygott..
-Dehogynem...egész jófej kiscsaj...
-Igen az:)-mosoly...ő soha nem szomorú?kinyitotta az ajtót előttem...még figyelmes is nem csak szívdöglesztően hejes..
-Köszi.Logan...?-még nem tudtam mit fogok kérdezni,de valamit muszály volt...-Kérdezhetek valamit?
-Természetesen!
-Mitcsinálszma?-hadartam el a kérdést...
-Tessék?-nézett rám meglepett fejjel...
-Azt kérdeztem,hogy öhhhm,mit csinálsz ma?-elpirultam...odaértünk az autóhoz...
-Nemtudom még...Miért kérded?
-Arra gondoltam,hogy elmehetnénk sétálni...a...parkba?
-Ülj be!-besegített a ,,csodajárgányba",ahogy ő mondaná-Amúgy rendben,mehetünk
Rálépett a gázra...rükverc...
-Majd menjek érted?
-Tudod hol lakok?
-Öööö....
-oké,ez hülye kérdés...ha nem tudnád,nem tudnál hazavinni...
-Jogos...amúgy meg voltam már nállatok,ott adta oda édesapád a szerepemet...de akkor nem voltál otthon...
-Szerepedet?Mit játszol a darabban?-kérdeztem...kiváncsi voltam...komolyan...
-James Kutcher leszek,aki mindenkivel szemét,és aztán jó útra tér,de nem árulhatok el többet.bocsi...
-Semmi baj-majd megtudom úgyis...
-Mindjárt odaérünk...
-Igen...fázom...-egyszerre nyúltunk a ,,bekapcsológombhoz"...amikor hozzámért,megint elöntött a melegség...
-Hányra menjek érted?
-4?-remélem az jó neki...
-Rendben...az jó lesz...Itt?
-Itt!-lonyomtam az arcára két puszit,aztán kiszálltam...a csomagtartóból kivettem a táskámat...
-Szia Winnie!-mosolygott...
-Szia!Köszönök mindent!



majd a többit leírom kicsit késöbb*.*még ma felkerül szerintem.ölel és puszil:Molla<33

Winnie Brosnan naplója 2.fejezet

-Winnie!Winnie!Winnie!Winnie kelj fel!
-Ne!Anyu!Tarst ki!Csak egy kicsit!Még egy kicsit maradj...Még neee!...
-Winnie!-megborzongtam...nem szólaltam meg...egy pillanatra úgy éreztem,szárnyalok...nem tudtam ki az a Winnie...,,Visszaszálltam" a Földre...természetesen csak gondolatban...Jó érzés volt...aztán rámtört a sírógörcs...-Winnie!-hallottam megint azt a lágy hangot...meg akartam nézni,hogy ki az...de nem mertem...nem si az,hoyg nem mertem,csak féltem attól,hogy még valakit elveszítek...-Nem!azt nemhagyom!-mondtam hangosan...
-Mit nem hagysz Winnie?-és hozzáért egy hideg kéz az arcomhoz...kinyitottam a szemem...először nem ismertem meg...gondolkoztam...ki lehet?aztán eszembe jutott...ott volt a forgatáson...
-Logan Lerman?-bár furcsáltam,hogy mit kereshet itt,kinyögten egy szhijha-t is...
-Igen.Örülök,hogy felébredtél.
-Te hogyhogy itt?-kérdeztem cseppet sem kiváncsiskodva...Inkább azért tettem fel a kérdést,hogy ne tűnjek bunkónak.Bár leszarom.Bunkó vagyok.Ennyi.
-Aggódtam.-felelt szomorúan.elpirult.
-Apát keresed biztos.Lent van a hallban szerintem.
-Hozzád jöttem.-ez meglepett...
-Miért?-felültem az ágyban..Logan egy párnát tolt a hátam mögé.-Köszönöm.
-Féltem.-nagyon sokatmondó válasz...
-Mintha a forgatáson többet beszéltél volna...
-Emlékszel?
-Igen...erre igen...de olyan szűkszavú vagy...
-Neharagudj...Nemtudom mit mondjak...Részvétem...
-Köszönöm...-már nyitotta volna a száját...-Nem akarok beszélni róla.
-Hát oké...nembaj...hozhatok valamit enni?Inni?Kérsz valamit?
-Egyedül létet-nyeltem egyet-egyedül szeretnék lenni...ha nem gond...
-Nem gond.Már itt se vagyok.Megértelek...De azt tudd,hogy bármikor számíthatsz rám...
-Köszi...-kinyitotta az ajtót...visszanézett..
-Amúgy ott a virág...az asztalon...remélem tetszik...-megláttam egy nagy csokor tulipánt...mosolyogtam...szeretem a tulipánt...sőt...az a kedvencem...!azután rájöttem valamire...arra,hogy ez az első reggel,amikor anya nélkül ébredtem fel...borzalmas...úgy váltunk el,hogy veszekedtünk..mennyi mindent tudnék most mondani neki...kopognak...
-Tessék-bejött apa...
-Hoztam neked enni.Az a Lerman gyerek mondta,hogy ébren vagy!
-Köszi...nem vagyok éhes...
-Megölelhetlek?-kérdezte apu...
-Akarod?
-Jólesne...-elpirultam...megölelt...majdnem összeroppantotta a csontjaimat...hát ennyire szeretne?...
-Itthagyhatlak?
-Menj csak dolgozni!Majd még bejössz?
-Holnap...
-Szomorú vagy...ugye?
-Megyek...Szia Kicsim!Vigyázz magadra...
-Te is!-ezt már nem hallotta...megint egyedül vagyok...most már kéne valamit csinálni...és még csak 11 óra...lassan telik az idő...nagyon lassan...áhhw...ásitottam...és elnyomott az álom...valami nyuszi meg béka ugrándozott előttem..erre emlékszem...

Winnie Brosnan naplója 1.fejezet

-Apu...Apu...hol van Apu...?-lihegtem az egyik hölgynek,akit megláttam...


-Éppen a forgatáson van!Baj van?


-Anyu...baleset....kérem...hol van Apu?-a könnyek csak gyűltek és gyültek a szememben...


-A folyosón jobbra és az egyes terem!


...Anyu kitartás!Anyu szeretlek....-és berontottam...minden szem rám szegeződött...


-Apu!Gyere!Anyuval baj van!


-Mi az kicsim?Mi történt?SZÜNET!!!-én csak zokogtam...


-Elütötte..egy...autó...segíts apu...-és összeestem...csak a szirénára emlékszem...anyu...ugye jól vagy?....anyu...anyu...kitartás...








***





-...nyugodjon meg Mr.Brosnan,a lánya nem szenvedett komolyabb sérüléseket...Amikor behozták,még nem volt egyértelmű,hogy mi a baja,de mostmár megállapítottam,hogy csak enyhe agyrázkódása van...


-És hazaengedik?-aggodalmaskodott apu...


-Ha felébred,elküldjük kivizsgálásra...


-És miről függ,hogy mi lesz?Nem kell finomítani Doktor Úr,nyugodtan elmondhatja...


-Hogyha az eredméynekből az látszik,hogy otthon is tud gyógyulni,akkor 3 nap múlva hazamehet...


-És mi lesz,hogyha az eredmé...


-Nyugodjon meg Mr.Brosnan,ha bármit megtudunk,szólunk.De msot mennem kell,vár a többi betegem...


-Köszönök mindent...-természetesen Apu nem ezt gondolta...nagyon fura volt a hangja..biztos,hogy az elmúlt órában sírt...erőt vettem magamon,hogy kinyissam a szemem...huhh...ez nehezebb,mint gondoltam...apu ott ült az ágyam végébe...az arcát a kezébe temette...biztos baj van...aztán eszembe jutott anya...nyitottam a szám..mondani akartam valamit...de nem jött a számra semmi...nem tudtam mit kéne mondanom...aztán jött a torokgombóc...kirázott a hideg...erre apu megrezzent...azthittem észreveszi,hogy ébren vagyok...de nem...próbáltam jelezni neki..de a szám nem mozdult...a lábam sem...elhagyott az erőm...aztán legördült az arcomon egy könnycsepp...fekete..nem mosták le az ápolók?na mindegy...nem ez a fő gondom...megmozdítottam a lábam..erre apu rámnézett...megölelt...


-Anya hogy van?-szipogtam...


-Te hogy vagy?


-De én nem ezt kérdeztem...mi történt?...


-Szerintem erre te is tudod a választ...-kiment a kórtermemből...egyedül akartam lenni...nem fogtam fel,hogy mi történt...nem akartam sírni...de sírtam...sírtam...és sírtam...egyedül vagyok...fáj a magány...mintha egy kést döftek volna belém...anya!kérlek vigyázz rám,ha már magadra nem tudtál...könnyes szemem beletöröltem a szép fehér kórházi takaróba...na,majd fognak szenvedni az ápolók...ők nem mosták le a szemem...de nem érdekel...most csak aludni akarok...és nem akarok felébredni...







ez egy kicsit rövid rész,de majd a többi hosszabb lesz:)pusszi(L)

Proológus

(...)Sietnem kellett...Muszály volt tájékoztatnom őt is...Akármennyire tapostam a gázt,akárhány autót előztem meg,a percek csak teltek,és anyu állapota másodpercről másodpercre romlott...piros van...dudáltam...

-Hé emberek!Mivan már????Induljunk máááár!!!-amíg a pirosnál álltam...az óráknak tűnt...Tarts ki anyu!Szólok apunak és megyünk-gondoltam...muszály...szólni...neki...már nem láttam a könnyes szememtől...Már csak 300 méter és odaérek....200...100...Majdnem belémjött egy f*sz,akinek nemtudom minek van jogsija...de szerintem nincs is jogsija...megtöröltem a szemem..kiszálltam a kocsból...becsaptam az ajtót...Anyu!Ne add fel!!!Nem hagyhatsz itt ebben a szörnyű világban...Milenne nélküled?Anyu kitartás!!!Szeretünk anyu!Bocsáss meg!!!Szeretlek!