(...)Sietnem kellett...Muszály volt tájékoztatnom őt is...Akármennyire tapostam a gázt,akárhány autót előztem meg,a percek csak teltek,és anyu állapota másodpercről másodpercre romlott...piros van...dudáltam...
-Hé emberek!Mivan már????Induljunk máááár!!!-amíg a pirosnál álltam...az óráknak tűnt...Tarts ki anyu!Szólok apunak és megyünk-gondoltam...muszály...szólni...neki...már nem láttam a könnyes szememtől...Már csak 300 méter és odaérek....200...100...Majdnem belémjött egy f*sz,akinek nemtudom minek van jogsija...de szerintem nincs is jogsija...megtöröltem a szemem..kiszálltam a kocsból...becsaptam az ajtót...Anyu!Ne add fel!!!Nem hagyhatsz itt ebben a szörnyű világban...Milenne nélküled?Anyu kitartás!!!Szeretünk anyu!Bocsáss meg!!!Szeretlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése