Winnie Brosnan naplója 1.fejezet

-Apu...Apu...hol van Apu...?-lihegtem az egyik hölgynek,akit megláttam...


-Éppen a forgatáson van!Baj van?


-Anyu...baleset....kérem...hol van Apu?-a könnyek csak gyűltek és gyültek a szememben...


-A folyosón jobbra és az egyes terem!


...Anyu kitartás!Anyu szeretlek....-és berontottam...minden szem rám szegeződött...


-Apu!Gyere!Anyuval baj van!


-Mi az kicsim?Mi történt?SZÜNET!!!-én csak zokogtam...


-Elütötte..egy...autó...segíts apu...-és összeestem...csak a szirénára emlékszem...anyu...ugye jól vagy?....anyu...anyu...kitartás...








***





-...nyugodjon meg Mr.Brosnan,a lánya nem szenvedett komolyabb sérüléseket...Amikor behozták,még nem volt egyértelmű,hogy mi a baja,de mostmár megállapítottam,hogy csak enyhe agyrázkódása van...


-És hazaengedik?-aggodalmaskodott apu...


-Ha felébred,elküldjük kivizsgálásra...


-És miről függ,hogy mi lesz?Nem kell finomítani Doktor Úr,nyugodtan elmondhatja...


-Hogyha az eredméynekből az látszik,hogy otthon is tud gyógyulni,akkor 3 nap múlva hazamehet...


-És mi lesz,hogyha az eredmé...


-Nyugodjon meg Mr.Brosnan,ha bármit megtudunk,szólunk.De msot mennem kell,vár a többi betegem...


-Köszönök mindent...-természetesen Apu nem ezt gondolta...nagyon fura volt a hangja..biztos,hogy az elmúlt órában sírt...erőt vettem magamon,hogy kinyissam a szemem...huhh...ez nehezebb,mint gondoltam...apu ott ült az ágyam végébe...az arcát a kezébe temette...biztos baj van...aztán eszembe jutott anya...nyitottam a szám..mondani akartam valamit...de nem jött a számra semmi...nem tudtam mit kéne mondanom...aztán jött a torokgombóc...kirázott a hideg...erre apu megrezzent...azthittem észreveszi,hogy ébren vagyok...de nem...próbáltam jelezni neki..de a szám nem mozdult...a lábam sem...elhagyott az erőm...aztán legördült az arcomon egy könnycsepp...fekete..nem mosták le az ápolók?na mindegy...nem ez a fő gondom...megmozdítottam a lábam..erre apu rámnézett...megölelt...


-Anya hogy van?-szipogtam...


-Te hogy vagy?


-De én nem ezt kérdeztem...mi történt?...


-Szerintem erre te is tudod a választ...-kiment a kórtermemből...egyedül akartam lenni...nem fogtam fel,hogy mi történt...nem akartam sírni...de sírtam...sírtam...és sírtam...egyedül vagyok...fáj a magány...mintha egy kést döftek volna belém...anya!kérlek vigyázz rám,ha már magadra nem tudtál...könnyes szemem beletöröltem a szép fehér kórházi takaróba...na,majd fognak szenvedni az ápolók...ők nem mosták le a szemem...de nem érdekel...most csak aludni akarok...és nem akarok felébredni...







ez egy kicsit rövid rész,de majd a többi hosszabb lesz:)pusszi(L)