Winnie Brosnan naplója 3.fejezet

-Kop-Kop...bejöhetek?-kérdezte egy ismerős hang...
-Gyere nyugodtan!-mosolyogtam Loganre
-Tetszik a virág?-kérdezte és odament az ablakhoz...aztán rámnézett...csillogott a szeme...a választ várta...
-A kedvencem a tulipán...Honnan...
-Hogy honnan tudtam?-vágott a szavamba...
-Pontosan...
-Megérzés...Megfelel válasznak?-kacsintott rám...
-Ha nem tudnám biztosan,hogy hazudsz,akkor igen.És mi az igazság?-tettem fel neki a kérdést,bár tudtam,hogy nem kapok kielégítő választ...
-Majd egyszer megtudod...Winnie...
-Tessék?
-Winnie...honnan jött ez a becenév?Winnie...ez aranyos...illik hozzád...
-Köszi.bár nem tudom,hogy ezt jó vagy rossz értelembe mondod,de köszi azért...amúgy meg a nagymamám mindig igy hívott,amikor kicsi voltam...de már nem hív úgy...nem hív már sehogy...-elérzékenyültem...ezt ő is észrevette...
-Sajnálom...
-Nem értem,miért hal meg mostanába olyan sok ember...?-még mindig sírtam...bár egy kicsit halkabban...nem akartam,hogy sírni lásson...
-Winnie!Add ki magadból nyugodtan,amit gondolsz...nem kell előttem titkolnod az érzéseidet!
-De miért?miért van annyi halál és baleset?
-Hát...mostanába nagyon sietnek az emberek...idegesebbek..a hőmérsékletváltozás is rosszkor jött...tél után rögtön nyár jött...ez miatt az emberek depisek...
-DE ANYU MIATTAM HALT MEG!!!!-zokogtam....a kezembe nyomott egy zsepit,amit rögtön elárasztottam a könnyeimmel...-Kössz...
-Anyukád nem miattad halt meg Vivienne!-nyugtatgatott...megfogta a kezemet...
-DE IGENIS MIATTAM!!!-ordítottam rá...megijedt szegény...-Veszekedtünk...és mondtam neki,hogy többet nem akarom látni...ő meg erre azt mondat hogy Jolvan te akartad...ÉS KÉPES VOLT MEGTENNI!...hallottam a sikítását...felhívott miközbe beleszáguldott egy kocsiba...azt mondta,hogy nagyn szeret,és velem akar lenni az utolsó pillanatban...aztán meghallottam a sikítást...meg az ütközést...lenyomtam...és elszáguldottam apuhoz...reméltem,hogy menthető...DE MEGHALT!!!MIATTAM!!AZT ÉN HIBÁM!!!
-Kérlek nyugodj meg!Nagyon sajnálom...de ne magad okold...ő akarta így sajnos...csukd be a szemed!
-De...
-Csukd be a szemed!-nem láttam értelmét,hogy veszekedjek vele...-Szívd be a levegőt...-folytatta-Kifúj!Beszív!Kifúj!-megnyugodtam...olyan lágy hangon beszélt hozzám...hogy el tudtam volna aludni...de most koncentrálltam...-Gondolj valami nagyon szépre...jó dologra...-fogalmam nem volt,hogy mire gondoljak...beleharaptam a számba...észrevette,hoyg enm jut eszembe semmi,ezért segített...-Gondolj arra,hogy édesanyáddal sétáltok a parkban...az jó dolog nem?
-De!Nagyon jó lenne...-egész jól csinálja...megnyugodtam...
-Vagy gondolj arra,hogy a tengerparton napozol,és jön egy izmos napbarnított pasi,és megkérdezi,hoyg nem kennéd be a hátát naptejjel,és utána nem váltanál-e vele egy csókcsatát...?-ezen felnevettem...komolyan éreztem,először életemben,hogy elönt a melegség..a 16 év alatt először...nagyon jó érzés...
-Na?Megnyugodtál?
-Igen!Köszönöm!És mi legyen a fizetség?-kérdeztem viccesen
-Nem azért csináltam,mert várok érte valamit...bár jó lenne,ha be tudnál szervezni nekem holnapra valakit...moziba megyek..de nincs kivel...
-De hát akkor minek mész?
-Mert szerettelek volna elhívni...
-De én holnap ittleszek a kórházba...-mondtam neki szomorúan...elmentem volna vele...
-Miért lennél itt?Neked nem is mondták?
-Mit nem mondtak?
-Csomagolj,mert egy órakor lent vár a csodajárgányom...
-Uhh akkor sietek:)
-Lent várlak...-kiment...ledobtam magam az ágyra és csak néztem a fehér falakat...leginkább a plafont...valahogy az volt a legtisztább...hát persze mert ott nem fogdossák össze a barmok...felpattantam...elkezdtem pakolni...bedobtam a táskába a ruháimat...átöltöztem...a hajamat átfésültem...majd a fésűt is belehajítottam a táskába...körbenéztem,hogy mit hagyok itt...a szomorúságot...a magányt...és a szenvedést...na meg a fehér falakat...ja és a csokrot is majdnem...kivettem a vázából a virágot...majd letrappoltam a lépcsőn...ott ült a bejárattal szemben lévő széken Logan...
-Maga kire vár?-suttogtam a fülébe...
-Egy Vivienne Brosnan nevű lányra...Nem ismeri véletlen?-mosolygott..
-Dehogynem...egész jófej kiscsaj...
-Igen az:)-mosoly...ő soha nem szomorú?kinyitotta az ajtót előttem...még figyelmes is nem csak szívdöglesztően hejes..
-Köszi.Logan...?-még nem tudtam mit fogok kérdezni,de valamit muszály volt...-Kérdezhetek valamit?
-Természetesen!
-Mitcsinálszma?-hadartam el a kérdést...
-Tessék?-nézett rám meglepett fejjel...
-Azt kérdeztem,hogy öhhhm,mit csinálsz ma?-elpirultam...odaértünk az autóhoz...
-Nemtudom még...Miért kérded?
-Arra gondoltam,hogy elmehetnénk sétálni...a...parkba?
-Ülj be!-besegített a ,,csodajárgányba",ahogy ő mondaná-Amúgy rendben,mehetünk
Rálépett a gázra...rükverc...
-Majd menjek érted?
-Tudod hol lakok?
-Öööö....
-oké,ez hülye kérdés...ha nem tudnád,nem tudnál hazavinni...
-Jogos...amúgy meg voltam már nállatok,ott adta oda édesapád a szerepemet...de akkor nem voltál otthon...
-Szerepedet?Mit játszol a darabban?-kérdeztem...kiváncsi voltam...komolyan...
-James Kutcher leszek,aki mindenkivel szemét,és aztán jó útra tér,de nem árulhatok el többet.bocsi...
-Semmi baj-majd megtudom úgyis...
-Mindjárt odaérünk...
-Igen...fázom...-egyszerre nyúltunk a ,,bekapcsológombhoz"...amikor hozzámért,megint elöntött a melegség...
-Hányra menjek érted?
-4?-remélem az jó neki...
-Rendben...az jó lesz...Itt?
-Itt!-lonyomtam az arcára két puszit,aztán kiszálltam...a csomagtartóból kivettem a táskámat...
-Szia Winnie!-mosolygott...
-Szia!Köszönök mindent!



majd a többit leírom kicsit késöbb*.*még ma felkerül szerintem.ölel és puszil:Molla<33