Winnie Brosnan naplója 3./2

(...)Elővettem a kulcsomat...kinyitottam a kaput,nyitnám az ajtót,de nincs nyitva...kopogok...-Apu!!!-áhh nincs itthon...felhívom...
-Mr.Brosnan tessék!
-Szia apu én vagyok!
-Szia Kicsim...minden rendben?...
-Nem azt mondtad hogy ma bejössz a kórházba?
-De szivem majd megyek késöbb...
-Itthon vagyok...
-Igen?Aztán hogy hogy?-nem örült neki...
-Hazaengedtek...Mikor jössz haza?
-Kicsim…sok a dolgom ...ma nem tudok hazamenni…bent alszok az irodában…
-Hát jó...-dühös voltam…nagyon…
-Van pénz az íróasztalfiókomban…menj el boltba vegyél magadnak enni…
-Jó….-aztán lenyomtam…hogy lehet valaki ennyire...bementem a házba...üres volt...szokatlanul üres...felmentem az emeletre...bementem apuék szobájába...mostmár csak apué...kivettem a pénzt...aztán visszaraktam...nem vagyok éhes!nem vagyok rászorulva a pénzére...heh...még szép is lenne..megnéztem a családi fotót...ott mosolygott rajta anyu,apu és én meg a szokásos ajakcsücsörítős pózomat dobtam be...hiányzik anyu...már most...elgondolkoztam...mikor lesz a temetés?hm...na mindegy...nem érek erre rá...felmentem a szobámba...azt hiszem,soha nem fogok megbocsátani magamnak azért,hogy anyut a halálba küldtem...-Hidd el,Anyu,nagyon sajnálom...és nagyon szeretlek!-elkezdtem vetközni...a ruháimat leraktam az ágyamra...felkaptam a törölközőmet,bementem a fürdőbe...megnyitottam a kádba a vizet...feltűztem a hajam...aztán beléptem a kádba...égette az egész testemet a forró víz...azt hiszem,el is aludtam,mert amikor kiszálltam,nagyon hideg volt a víz...jol kihűlt...eszembe jutott Logan..vele találkozom nemsokára...még egy kicsit maradok a a hidegben...sokat gondolkoztam,és arra jutottam,hogy nem tervezgetem előre az életem,hagyom hogy magától alakuljon...nem keresgélek a tökéletes pasi után,hagyom,hogy ő találjon rám...az élet olyan egyszerű...a dolgok épp csak anynira komplikáltak,mint amilyenné tesszük őket...

***

-Szia Logan gyere be!-oooolyan cuki...
-Hello.köszi-megnézett tetőtől talpig aztán kérdezte:-Mehetünk?-mosoly...abba a mosolyba szerelmes vagyok...elpirultam...
-Ühüm!-felvettem a pink tornacipőmet,bezártam az ajtót,elindultunk a park felé...
-Jobban vagy?
-Jaja-bár nem értettem,hogy miért kérdezi,de jól vagyok...amikor vele vagyok,akkro jól vagyok...következik a kínos csend...
-Mit csináltál,amikor hazaértél?-törte meg a csendet...
-Ööö...húúú..háát..megfürödtem...-szeritnem várta,hogy soroljam...de nem csináltam mást...
-Ennyi?-röhögött
-Ja,meg vártalak-nevettem vele...erre ő még jobban...
-Enni nem ettél?-ez felért egy kajameghívással...
-Nem..most haragszom apura...csak azért sem eszek...-néztem rá komolyan...
-Pedig enned kéne!Ott egy hotdog árus...szereted a hotdogot?
-Igen,de nem kérek köszi!
-Akkor kénytelen leszek beléd tömni!
-Ááá,azt nem várom meg...-elkezdtünk futni...mármitn én futottam,ő meg utánam...nagyon gyors volt...simán utolért...aztán egy puha kéz fonódott a hasamra...átölelt...felborultunk...annyira szorongatott...a földön hemperegtünk...a szép zöld füvön...nem votl senki a parkban...csak ő...és én...na meg a hotdog árus...megcsókolt...
-Szeretlek!-most a nyakam jött..minden egyes csók után kimondta hogy szeret...
-Én is szeretlek!-annyira aranyos volt...nem rohant le a csókkal...mert én is éreztem...itt az ideje!...



Köszönöm a sok segítséget Lettinek,és Leilának,a nővéremnek:)
szeretlek titeket:)(L)