Winnie Brosnan naplója 2.fejezet

-Winnie!Winnie!Winnie!Winnie kelj fel!
-Ne!Anyu!Tarst ki!Csak egy kicsit!Még egy kicsit maradj...Még neee!...
-Winnie!-megborzongtam...nem szólaltam meg...egy pillanatra úgy éreztem,szárnyalok...nem tudtam ki az a Winnie...,,Visszaszálltam" a Földre...természetesen csak gondolatban...Jó érzés volt...aztán rámtört a sírógörcs...-Winnie!-hallottam megint azt a lágy hangot...meg akartam nézni,hogy ki az...de nem mertem...nem si az,hoyg nem mertem,csak féltem attól,hogy még valakit elveszítek...-Nem!azt nemhagyom!-mondtam hangosan...
-Mit nem hagysz Winnie?-és hozzáért egy hideg kéz az arcomhoz...kinyitottam a szemem...először nem ismertem meg...gondolkoztam...ki lehet?aztán eszembe jutott...ott volt a forgatáson...
-Logan Lerman?-bár furcsáltam,hogy mit kereshet itt,kinyögten egy szhijha-t is...
-Igen.Örülök,hogy felébredtél.
-Te hogyhogy itt?-kérdeztem cseppet sem kiváncsiskodva...Inkább azért tettem fel a kérdést,hogy ne tűnjek bunkónak.Bár leszarom.Bunkó vagyok.Ennyi.
-Aggódtam.-felelt szomorúan.elpirult.
-Apát keresed biztos.Lent van a hallban szerintem.
-Hozzád jöttem.-ez meglepett...
-Miért?-felültem az ágyban..Logan egy párnát tolt a hátam mögé.-Köszönöm.
-Féltem.-nagyon sokatmondó válasz...
-Mintha a forgatáson többet beszéltél volna...
-Emlékszel?
-Igen...erre igen...de olyan szűkszavú vagy...
-Neharagudj...Nemtudom mit mondjak...Részvétem...
-Köszönöm...-már nyitotta volna a száját...-Nem akarok beszélni róla.
-Hát oké...nembaj...hozhatok valamit enni?Inni?Kérsz valamit?
-Egyedül létet-nyeltem egyet-egyedül szeretnék lenni...ha nem gond...
-Nem gond.Már itt se vagyok.Megértelek...De azt tudd,hogy bármikor számíthatsz rám...
-Köszi...-kinyitotta az ajtót...visszanézett..
-Amúgy ott a virág...az asztalon...remélem tetszik...-megláttam egy nagy csokor tulipánt...mosolyogtam...szeretem a tulipánt...sőt...az a kedvencem...!azután rájöttem valamire...arra,hogy ez az első reggel,amikor anya nélkül ébredtem fel...borzalmas...úgy váltunk el,hogy veszekedtünk..mennyi mindent tudnék most mondani neki...kopognak...
-Tessék-bejött apa...
-Hoztam neked enni.Az a Lerman gyerek mondta,hogy ébren vagy!
-Köszi...nem vagyok éhes...
-Megölelhetlek?-kérdezte apu...
-Akarod?
-Jólesne...-elpirultam...megölelt...majdnem összeroppantotta a csontjaimat...hát ennyire szeretne?...
-Itthagyhatlak?
-Menj csak dolgozni!Majd még bejössz?
-Holnap...
-Szomorú vagy...ugye?
-Megyek...Szia Kicsim!Vigyázz magadra...
-Te is!-ezt már nem hallotta...megint egyedül vagyok...most már kéne valamit csinálni...és még csak 11 óra...lassan telik az idő...nagyon lassan...áhhw...ásitottam...és elnyomott az álom...valami nyuszi meg béka ugrándozott előttem..erre emlékszem...